Na ma bementem a kórházba megcsináltatni a 3. NST vizsgálatomat. Megreggeliztem, vettem egy fél literes kólát, és egy zacsi ZABálom kekszet, hogy legyen mitől virgonckodnia a babának.

Ez már a harmadik babámnak szekció, ide képeket töltöttem fel nektek, mégpedig a kiságyról, és a megvett játékokról. Igazából van ami örökség, az enyém volt valamikor.

Babám nem maradt, de ha fiú lesz, akkor neki nem is kell, ha lány, akkor meg kap majd újakat.

Ma volt a védőnő, és jól kifaggattam, hogy mi is kell majd a kis könyvem mellé még a tetemes mennyiségű papírhalom közül. Hát tetemes mennyiség így is.

Valamint érdeklődtem, hogy mikor menjek NST-re a héten.

Na a héten megvolt a második NST vizsgálatom is, és elmentem a védőnőhöz is, mivel elfelejtett jönni hozzám hétfőn.

Azért némiképp mozgalmasabb volt ez a vizsgálat, legalábbis a baba szempontjából.

Hát Divo blogját olvasva esett le, hogy le sem írtam nektek, hogyan érdemes "tervezni" a babát, ha már benne vagytok pároddal a témában.

Én ugyanis gondosan megterveztem mindent, még az együttléteket is, persze csak finoman, nem szabad erőltetni a dolgokat.

Mivel szabin volt múlt héten a védőnőm, és én már tiszta ideg voltam az UH eredményem miatt, így úgy döntöttem bemegyek a kórházba a nőgyógyászatra egy vizsgálatra. Hát kellett is mennem, és érdemes is volt.

Egyre nagyobb izgalommal várom már a pillanatot, hogy megszülessen a baba, sajnos apa szülinapjára nem sikerült a dolog, szóval még a névnap esélyes lehet.

Aztán majd kiderül meddig várat magára a babuci.

A mai napon voltam UH-n és ugye az endokrinológusomnál. A savam egyre többször van a torkomban, rettenetesen izzadok, főleg éjjel, nem tudok aludni, és fájnak a csontjaim a medencém tájékán.

Szóval már nagyon érzem ezt a "közel a vége" dolgot.

Mint írtam korábban, a védőnő nálam járt, és elmondta a mikéntjét a szoptatásnak, ezzel is megspórolva nekem egy utat, nem volt se kedvem, se időm elmenni a szülés felkészítő utáni szoptatás felkészítőre.

Hétfőn meglátogatott a védőnő, hogy ne nekem kelljen nagy pocakkal áttekernem a fél falut, hogy eljussak hozzá. Volt pár kérdésem, így nagyon jól jött, hogy meg is mutathatom neki mim van már a baba számára, és mi az ami kellhet még.

A héten voltam a dokinál, meg levetettem a laborokat, a TSH-t és a vérképet. Hát nem lett a legjobb egyik sem, amit nem nagyon értek, hiszen mindent úgy szedek, ahogy kell.

A dokinál is elmondtam a panaszaim, és onnan sem fényesek a hírek.

Ma éppen hazafelé tartottam a boltból, és úgy gondoltam a járdán folytatom az utamat, mivel az valamilyen okból nem lejt úgy, mint az út, és könnyebben tekerek rajta. Igen ám, csakhogy a nap szembe sütött és így későn vettem észre a szemmagasságban felém közeledő vadszőlő indát, ami ragacsos is, és jól arcon csapott, nem sikerült időben elhajolnom.

Ez még nem is lenne gond, a húgomnál szépen arcot mostam, és mire haza értem a tükör elé állva bizony egy indiánt pillantottam meg.

Az alatt a pár perc alatt az égő sérülésem láthatóvá is vált, szépen kipirosodott, és amolyan harci festék jelleggel csücsül az arcomon. Persze rohadtul fáj is, csütörtökön meg jelenésem van a kórházban, szóval addigra valahogy el kéne tüntetni.

Erre még az is rájön, hogy azzal riogatnak, meg fog látszani a babán, egy ismerősöm kislányán is látszik, hogy anno az anyját hátba ütötték, most 3 pötty van rajta azon a helyen. Jézusom, az én babámon mi lesz? Harci csíkok?

Remélem hogy nem, és csak amolyan babona ez!

Most éppen popsikrém van vastagon a foltokon, hogy minél előbb gyógyuljon, vagy halványodjon, és leégésnek tűnjön.

Ismét túlestem egy védőnői fogadóórán, a kiskönyvemben már nem nagyon van hely, annyiszor voltam már védőben, hol itthon, hol pedig Siófokon, a kórházi védőnőnél.

Azért itt gyorsan megemlítem, hogy a csomagom szinte teljes, már csak az eldobható bugyi hiányzik, és menetkész leszek.

Úgy éreztem, hogy így május elején, alig 40 pár napra a végétől ideje összekészíteni szerény kis csomagomat. A kórházba még az enyémen kívül magammal kell vinnem pár pelenkát és popsitörlőt. Úgy gondoltam, hogy popsitörlőből elég lesz az a 12 db-os Pampers minta, amit az egyik csomagban kaptam.

A többit itthonról és egyéb helyekről sikerült beszereznem.

A mai nap úgy kezdődött, mint a többi, felkeltem, pisiltem, átöleltem a páromat, aztán ő elment dolgozni. Bekapcsoltam a gépet, megnéztem ezt-azt, feltettem tölteni a tabletet, beengedtem enni a cicákat, aztán gyorsan ki is raktam őket.

Több kismama is jelen volt, és biza többször elhangzott az a mondat, hogy: "Azt hiszem mégis meggondoltam magam!"

Vagyis inkább nem szülnénk, de a baba biza ki fog bújni, ha akarjuk ha nem.

Tudom, hogy régen írtam már bármit is az oldalra, de el voltam foglalva, ugyanis megkezdtük a festést a házban, így a szobában is, és minden ki volt húzva, így gépem sem volt egy darabig.

De most újult erővel itt vagyok, vagyis majdnem újult erővel, a hátam ugyanis majd beszakad, és az álmok világa is elhagyott engem, a manóm eltévedt vagy ilyesmi.

El sem hiszem, hogy lassan elérkezünk a célegyenesbe, és már "csak" 60 napot kell várnom a pici megérkezéséig.

Bár attól függ honnan nézem azt a 60 napot, ugyanis már nagyon nehéz vele, aludni meg főleg.

Sokat gondolkodtam honnan is kéne beszerezni a kiságyba való dolgokat, mivel amit anno kinéztünk párommal, azt sajnos nem sikerült megvenni. Régen Székesfehérváron a Plázában volt egy babaholmit árusító sziget, az nagyon tetszett nekünk, de sajna mikor legutóbb voltam benn, már más volt a helyén, gondolom valahol máshol árulnak.

Így körbenéztem Facebookon és Vaterán is a használt dolgok között, de olyan áron akarták adni, amiért majdnemcsak újat veszek, ha még pár ezer forintot hozzádobok.

Számomra érthetetlen okokból mindegyik kismamáknak, anyukáknak szánt oldalon más információt találsz a baba növekedéséről, és arról, hogy nálad milyen változások is következnek/tek be a terhesség hetei alatt.

A tájékoztató anyagok is mind mást írnak, ráadásul nincsenek frissítve, amíg van belőlük készleten, addig azokat kapják kézhez a kismamák, holott már abszolút nem aktuálisak, közben sok változás történt, amiről külön nem mindig kapnak a mamák információt.