El sem hiszem, hogy lassan elérkezünk a célegyenesbe, és már "csak" 60 napot kell várnom a pici megérkezéséig.

Bár attól függ honnan nézem azt a 60 napot, ugyanis már nagyon nehéz vele, aludni meg főleg.

Egyik oldalon sem igazán jó aludni, a hasamat kitámasztva sem, ugyanis az fáj, nem kényelmes, lehet a matrac is hibás, mert elég hepehupás, utálom. Tervbe van véve a kicserélése, lehetőleg minél hamarabb. Ugyanis hiába vettem rá memóriahabos feltétet, így is kényelmetlen olykor, most meg már főleg.

Ha háton vagyok, akkor is kicsit feljebb kell ülnöm, mert úgy kényelmes, fekve ugyanis a savam felfelé kúszik, sokszor még ülve is. Na meg lehajolni. Na azt sokszor felejtsem is el, mivel a bordámat nyomja, elvileg a feje, ugyanis nem hiszem hogy már megfordult volna.

Enni is nehéz így, mert nem tudok a tányérhoz hajolni, útban van  a feje. Persze valamikor elmászik a bordáimtól, de azt hiszem jobban szeret azok közelében lenni. Hát nem tudom miért.

Kinyomja magát, püföl, elvileg sokat kéne aludnia nem? Hát ő ezt hírből sem ismeri, vagy "alvajáró".

Vannak időszakok, mikor valóban pihen, ilyenkor vagyok nagyon jól, és tudok ezt-azt csinálgatni, mert el van lazulva, és így én is.

Sokat alszom, fáradt vagyok, nehezen mozgok, jaj legyen már vége!

Még 60 nap, ááá, nem bírom ki, kérlek bújj ki amikor már lehet, ne maradj benn a végéig, főleg ne tovább!

Ismerőseim, rokonaim szerint amúgy is előbb jön, olyan május vége, június eleje. A meleg majd kicsalogatja szerintem.

Addig is járok amire kell, és olvasgatom, hogy minek is kéne történnie a következő hetekben.