Egyre nagyobb izgalommal várom már a pillanatot, hogy megszülessen a baba, sajnos apa szülinapjára nem sikerült a dolog, szóval még a névnap esélyes lehet.

Aztán majd kiderül meddig várat magára a babuci.

Azért egyre jobban idegesít az az UH eredmény a II. stádiumú lepénnyel, meg a baba is sokat feszít be mostanában, ráadásul egészen fenn, és két púpot is produkál a hasamra, vagy oldalra elhúzza a pocót valahogy.

Ez csak akkor kényelmetlen, mikor a mosdóba megyek, ami elég sűrűn fordul elő, és útban vannak a púpok, de egy tuti, ami a bordámat nyomkodja.

Meg ugye elvileg már illik ilyenkor 2 hetente menni a nődokihoz, így a héten ismét sort kéne kerítenem rá. Azért jó lett volna ezt megbeszélni a védőnőmmel, de szabin van, így úgy döntöttem mégis megyek, hátha elküldenek NST-re vagy UH-ra a lepény végett, meg hogy baba sokat feszül be valami miatt.

Pihenek eleget, szóval az nem lehet gond, valami más lesz a háttérben. Tiszta aggódás lettem megint, az elején voltam ennyire ideges utoljára.

Azért érdekes a dolog a két púppal, már hülyültek is az ismerősök, hogy nem e ikrek, és azért mondtak mindig más nemet, mert ketten vannak. Na akkor jól betakarják egymást, de amúgy meg el sem férnének szerintem, annyira nem nőtt meg a hasam, hogy ikrek gyanús legyek, főleg így a végére kéne nagyon feltűnnie akkor.

Jó lehet hallani "rémtörténeteket" az ilyen esetekről, de nehogy már ne vették volna észre?

Azért biztos nem röhögnénk rajta annyira, ha mégis, de tuti nem!

Szóval megyek szépen dokibácsihoz, és ott majd megmondják mi van. Korán ott leszek, szóval minden bele fog férni, bárhová is küldenek majd, ha küldenek egyálétalán. Ha meg nem, akkor szívás, mert úgy tudom buszom akkor is ugyan az van mint eddig.

Majd akkor elnézek a Tescoba, vagy nem tom. De nem is érdekel, csak mondjanak valami bíztatót.