A héten voltam a dokinál, meg levetettem a laborokat, a TSH-t és a vérképet. Hát nem lett a legjobb egyik sem, amit nem nagyon értek, hiszen mindent úgy szedek, ahogy kell.

A dokinál is elmondtam a panaszaim, és onnan sem fényesek a hírek.

Először is a véradóba mentem, hogy meglegyen a vérvétel a vizsgálat előtt. Ott hamar végeztem, 4 fiolával vettek le. Persze nem tetszett nekik az oldalsó véna, nem tudom miért, hiszen pikk-pakk levették a vért. De ott legalább nem lilul be, és nem is fáj, csak érzékeny egy pár napig.

Aztán felcaplattam a nőgyógyászatra, vagy ezren voltak, persze mindenki kismama, hiszen terhesgondozáskor mentem.

Előbb ugye védőnő, aztán doki. Mindenki nagyon lassú volt, én meg szerettem volna elérni a korábbi buszomat.

Kiderült, hogy 76 kg vagyok, vagyis a saját védőnőmnél a mérleg lehet nem jót mutatott. Húgomnál is 75 kg volt a mérlegen. Ennyit a pontos mérésekről.

Azért annyit nem híztam, a legtöbb az a baba és a körítés súlya, mivel hátulról nem is látszik, hogy várandós vagyok.

A baba még mindig úgy fekszik, ahogy neki tetszik, ha úgy tartja kedve, akkor keresztbe.

A dokihoz bekerülve kérdezte van e panaszom, hát volt, pár hete fáj a hasam alja, de egy idő után elmúlik, nem állandó dolog, csak főleg este nagyon rossz, néha görbületben megyek ki a mosdóba, és pisilés után pár perccel jobban is leszek.

Hát most pihennem kell, meg magnéziumot szedni, hogy hátha elmúlik, ha nem, akkor be kell feküdnöm, amit agyon nem szeretnék. csak a szülés napján óhajtok bevonulni.

Szóval jókislány módjára pihenek, szedem a sok tablettát, aztán majd meglátjuk.