Na a héten megvolt a második NST vizsgálatom is, és elmentem a védőnőhöz is, mivel elfelejtett jönni hozzám hétfőn.

Azért némiképp mozgalmasabb volt ez a vizsgálat, legalábbis a baba szempontjából.

Hétfőn vártam, hogy jön e a védőnő, nem ért ide, így kedden én mentem el hozzá, majd egy órát ücsörögtem ott, mivel aki előttem benn volt elég sokáig fenntartotta, nem tudom mit lehetett ennyi ideig megbeszélni, én mindig hamar végzek.

Közben meg csak jöttek és jöttek az emberek, sokan babával. Több ismerősöm is jelen volt, és persze mindenki megkérdezte, hogy egyben vagyok még? Miért, nem látszik eléggé?

Elég termetes pocakom van, ahhoz képest, hogy nem is híztam szinte sehová. A fenekemen és a combomon vettem észre némi változást, de azt majd szülés után letornázom, kicsit formásítok majd magamon.

A védőnőhöz beérve közöltem vele, hogy totál elfelejtett. Na mindegy. Megmért, 78 kg, a vérnyomásom kezd magasabb lenni, eddig 100/60 volt, most 110/60-70 körül mozog.

Súlyba nem nagyon gyarapodtam, mivel a kórházi védőnő is ennyinek mért 5 nappal korábban.

A vizesedés viszont beindult, ezt hétvégén is tapasztaltam, ugyanis a tavaly vásárolt vadi új tutyim nyomta a lábam egy idő után, ki is dörzsölte. Megengedtem ugyanis magamnak, hogy kimenjek a falunapra, ami szerencsére pár perc gyaloglást jelentett csak.

Gyűrűt is húztam, na azt alig bírtam aztán lehúzkodni, mivel bedagadt a kezem is egy kicsit. Éreztem, hogy szorít, ezért ott a helyszínen meg is szabadultam tőle, és a táska alján landolt.

Aztán olyan 16 óra körül hazasétáltam, pihi, hűsölés, cipő csere. Egy piros H&M vászon tutyira váltottam. Mondom, engem nem érdekel, hogyan nézek ki a csini ruhához benne, de szétmegy a lábam. Semelyik másik tutyim, vagy balerinám nem jött fel rám sajna, azok nem olyan lazák.

A szandálom sem, csak a full egyszerű gumis futkosós jöhet szóba egy darabig.

Szóval a védőben minden oké volt, hamar végeztem. Persze mire kiértem vagy 50 fok volt, nem bírom amúgy sem a meleget, így meg totál kikészít.

Másnap is már kora reggel elindultam, egy nagyon vékony kis felsőt azért vettem fel a csini rucimhoz, hogy ne fázzak a biciklin, de a városba érve már annyira meleg volt reggel 8 órakor, hogy el is rakhattam.

Felmentem NST-re, egy ember volt előttem, egyszerre kettő kismamát tudnak figyelni. A széket kaptam, nagyon helyes, amúgy is ülni akartam.

Előtte ittam kólát, azt kívántam meg, és kellemesen hűvös is volt, valamint vittem mézes teasütit, amit a hétvégi bulin nyertem tombolán.

Ja és persze reggeliztem is, hogy mozogjon a baba. Ficánkolt is, amennyire teheti, de amint megérezte a műszereket rajtam, abba is maradt a dolog. Még mielőtt behívtak, azért gyorsan bekaptam egy darab sütikét, biztos ami biztos alapon. Azt hittem már nem lesz hatása, de aztán mégis.

Az elején meg kellett kicsit püfölni a pocit, be is feszített a baba, nyomtam is egy gombot, hiszen az is mozgás, még ha kellemetlen is.

Majd újabb semmi, aztán úgy néz ki "leért" a süti, mert úgy beindult, hogy a nyomkodások között szünetet kellett tartanom, hogy bevegye a gép.

Szóval lett sok szép nyilacskám a papíromon.

Szépen át is baktattam a nőgyógyászatra, aláíratattam és már ott sem voltam.

Következő lépés: hétfőn védőnő jön, meg kell kérdeznem menjek e nőgyógyászati vizsgálatra is, valamint kell e UH ezen a héten (39. hét). Mert sok helyen olvasom, hogy azt is szoktak kérni, de nekem nincs fogadott dokim.

Na majd kiderül mi legyen.