Ha voltam már szar helyen, akkor az Pesten a Klinikák! Lehet, hogy van olyan osztály, ahol isten király minden, de a csecsemő részleg nem az.

Először is ugye már maga a hely, hogy benn kell lenni. Nem kötelező, de én nem akartam otthagyni a babámat, hiszen még csak 4 napos volt arany lelkem.

Ha egyedül hagyom benn, akkor tápszerrel tömték volna 3 óránként a nővérkék, vagy nap közben mehettem volna hozzá, és vagy hagyok anyatejet, vagy este tápszer, amíg be nem érek.

Így is kellett, mivel megfenyegettek, hogy ha nem issza meg az 50 ml-t, akkor infúzió. Siófokon a 12 ml az nagyon jónak számított, itt meg rendesen lebasztak.

Na mindegy, megtömjük. Minden etetés előtt mértem, aztán etetés után megint, és ha keveset ivott, akkor tápszert kellett adni neki. Persze ne éhezzen, evidens, de azt is megszabták, hogy mennyi ideig szoptathatok. Kaptam rá 15 percet, egy 4 napos babánál, aki még csak most szokja, tanulja az egészet. De rendesek vagytok, gondoltam!

Siófokon, ha egy órán keresztül elvolt vele, akkor 1 órán keresztül "evett", aztán aludt persze.

Mivel be is sárgult, így aluszékonyabb volt, nehezebb volt etetni, még cumiból is, mivel elaludt azon is, rázogatni kellett, hogy egyáltalán megigya.

Szépen hízott is azért, így nem volt gond. Azért azt a pár napot nem kívánom senkinek.

És nem is mindegyik nővér volt kedves. Volt aki bejött, és felkeltett, hogy ideje etetni, keltsem fel a babát. Mi van?

Persze nem kelt fel, és akkor jött a cumival, és benyomta a szájába, ami nem is kellett neki, így én ittam meg nagy részét, és azt mondtam megitta. Tiszta kínzás!

Érdekes, hogy akkor mások miért nem jöttek ébreszteni? Meg volt aki tök rendes volt, elpoénkodtunk, valakik meg jobb ha nem is ott dolgoznának!

Az még csak egy dolog volt ugye, hogy bejött felkelteni, vagy csak szimplán bunkó volt, a pláne, hogy kajak kibeszélték a szülőket, akik a beteg gyerekükhöz jöttek be látogatni nap közben.

Pont egy olyan "szobában" voltam, ami a nővérasztalnál volt, így hallottam miről beszélgetnek.

Egyszer valamelyik hangosan megjegyezte, hogy már kurvára idegesíti ez a sírás. Az egyik anyuka nem tudta megnyugtatni a beteg babáját. Na basz ekkora köcsögöket!

Máskor meg azt hallgattam, hogy ez meg az az anyuka mekkora egy ..., mert hogy okoskodik, stb.

Aztán történt olyan is, hogy az egyik baba valamiért nagyon sírós volt, gondolom olyan bajjal is feküdt benn, és hagyták bőgni, olyan megjegyzéssel, hogy úgyis sírós, engem nem zavar, ja és persze filmet néztek közben!

Hát anyádat köcsög! Akkor minek vagy ott?

Szóval utáltam egy az egyben az egész helyet, és néhány nővérkétől a hideg kirázott!

Volt még bőven negatívum, pl a tisztaságról papoltak, de a konyhának nevezett helyiség, ahol enni kellett volna, az olyan volt mint a hányadék! Jobb lett volna egy olyan szobába kerülni, ahol van saját fürdő, és WC, de ez jutott sajna.

Hála az égnek túléltük, és már itthon vagyunk!