Sajnos a két óra nagyon hamar letelt, elvitték megmosdatni, lemérni, persze a képek továbbra is készültek, ő meg üvöltött.

Páromnak rövid a memóriája nagyon, azt ugyanis még meg bírta jegyezni, hogy 2880 g-os a pici, de a hosszát már nem tudta megmondani. 

Addig nekem pisilni kellett volna, de ágytálba nekem ugyan nem megy, felkelni meg nem kelhettem, így jöhetett megint a katéter, utálom nagyon.

Na mindegy, szóval hozták az ágyat, amin átvittek az osztályra, ahol majd pihi után megkapom ugye a babámat.

Elbúcsúzhattam meg anyumtól és páromtól, erre kaptunk 10 percet, közben persze más családok is ott tömörültek az ajtóban. Hát nagy volt a forgalom, mint írtam.

Anyámnak megmondtam, hogy nem tudom mekkora a baba, de nyugodtan vehet 62-es rucit, majd belenő.

Na igen, akkor még jó ötletnek tűnt, ám később nagy meglepetés ért.

Szóval nagy nehezen betoltak a helyemre, két anyuka már volt a szobában, egy napos babáikkal, egy napon szültek. És persze mindketten fiút.

Át kellett másznom az ágyról a másik ágyra, de nem is lehetett egymás mellé tolni őket, szóval le kellett szállnom arról amin betoltak, kicsit magas volt azért, nehezen ment. A papírhalom ki is esett a lábam közül, de sebaj.

Azért bemásztam valahogy a másik ágyba, és feljebb emeltettem kicsit. Nekem úgy jó, ez van, háton nem is nagyon tudok aludni.

Pihentem egy két órát kb, az ebédem az már ott várt, azért a levest megettem, de rohadtul nem volt étvágyam a többihez.

Aztán végre behozták arany szívemet, persze valamelyik nővérke punk frizut csinált neki. De nagyon aranyos volt vele, szóval gyors fotózkodás. Aludt mint a bunda arany lelkem.

Persze olyan voltam, mint akit agyon vertek, és még mindig alig fogtam fel, hogy a baba a kocsiban az enyém, és ráadásul pöcsös.

A kordén rajta voltak az adatai, így a súlya és a mérete is. Na persze hogy 51 cm-el jött a világra a drágám, akit mindenki, még a védőnő is nagy babának jósolt. Nagy hasam volt az igaz, de elfért benne hosszában a fiúcska. Szóval megvan a két dudor rejtélye oldva, ha kinyújtotta a lábát, akkor két púp lett a bordáimnál. Ennyi.

Szóval azonnal hívtam páromat, hogy bakk 51 cm a gyerek, nagy lesz a 62-es ruci, sőt még az 56-os is. Szóval az össze ami otthon van.

Igazából négy napot töltöttem ott, ami nagyon izgalmas és fárasztó volt, mivel a másik két baba sírós volt, és nem hagytak pihenni, az én babócám meg aludt mint a bunda.

Utolsó nap jött a front és akkor ki kellett vitetnem, hogy pihenni tudjak, szopira hozták vissza.

A frontot nem szeressük.

Utolsó nap aztán kivették a varrataimat, ami rohadtul fájt, és persze ekkor vették észre, hogy a baba pajzsmirigye nem oké.

Még jó hogy 4 napja született és akkor meg kellett volna nézni neki. De persze hiba csúszott az adminisztrációba, és nem volt felírva a papírjára, hogy anya pajzsmirigyes.

Na tök jó, úgy volt ott kell maradni, de rosszabb történt, fel kellett menni Pestre vele. Na király! Apa meg már várt haza minket. Erről ennyit.

Pajzsmirigy stb a kövi cikkben.