Tegnap, azaz február 26-án megejtettem a 24. heti terheléses vércukor vizsgálatot, ami valami rejett cukorbetegséget hivatott kimutatni.

Reggel korán el kellett indulni, még 6 órakor. Előző este 20 óra óta nem ettem, csak ittam, mert azt muszáj, sajnálom, nem maradhatok szomjan is.

Ja és nem mellesleg reggel be kellett vennem a kötelező gyógyszeremet is, szóval ennyit a teljesen éh gyomorról. Ami kell az kell, a baba érdekében szedem, nem fogom kihagyni.

Sokat kellett várni mikor oda értünk, és sajna egy valami kezdett nagyon gyanús lenni. A többi kismama kis cetliket vett elő, valamint egy zacskót, amiben már sejtettem, hogy a glükóz van.

Ezek szerint kellett volna beutaló? Gondolhattam volna, de mivel nem mondta a védőnő, hogy kérjek, és vegyek olyan cukrot is, így csak mentem. Gondoltam van más olyan vizsgálat is, amihez nem kell beutaló, lehet ez is ilyen.

Hát sajna nem ilyen.

Na mindegy, felmentem a nőgyógyászatra beutalót kérni, de akkor már elkértem az igazolást is az apasági nyilatkozathoz. Mert a netes olvasmányok ellenére bizony kell egy igazolás az orvostól, nem elég a kiskönyv, sőt az nem is kell igazából.

Szóval a net sok helyen hazudik, pontatlan, inkább mindennek járjatok utána!

A doki persze épp "szült", így nem volt ott a rendelésen. Sebaj, az asszisztens mindent megoldott, lett pecsét és aláírás is.

Ennek tetejébe a TSH laboros beutalóm is otthon maradt, így azért is el kellett ugranom még. Előtte azonban le akartam rendezni végre a vércukros nyavaját, így odasiettem, 1 órát veszettem, tehát plusz egy óra koplalás.

A gyógyszertárba is be kellett ugrani, ahol kaptam olyan glükózt 180 ft-ért, meg kell jegyeznem egy kiló cukor akciósan 155 ft, szóval kicsit drága a cukor ehhez a vizsgálathoz.

Irány vissza, pont kortyoltam egy kis vizet, mikor szólítottak: hohó, inni sem lehet ám, az éh gyomor az éh gyomor. Na nem akartam mondani neki, hogy már ittam, és gyógyszert is vettem be, valamint épp erős torokfájással küzködök. Valahonnan sikerült összeszedni egy csúnyát. De hagyjuk is ezt inkább.

Szóval bal kéz megszúr, semmi, nem folyt a vérem. Közölte a hölgy, hogy sajna ez nem az én napom, másik kéz, beszúr, ömlik. Le is kellett ragasztani, persze a másikat is, mert közben az is vérezgetett.

Oké, mehetek az endokrinológiára a TSH beutalómat újra kikérni, aztán go le a laborba.

Doktornő sehol, pang a máskor fullon lévő folyosó. Áááááá, ez tényleg nem az én napom!

Mindegy, az asszisztensnő megoldotta. 

Lementem hát végre a laborba, beadtam a papírt, kérdezték mikorra volt időpont, 8:51, sajna volt egy kis gubanc a terhelésesnél. Kedves mosoly, vonalkód kiad, mehetek. Szólítottak, mivel időpontos voltam, tehát volt sorszámom. Levették, 2. szúrás, újabb 1 fiola.

Oké, van még bőven időnk, párommal voltam persze, nem volt kedvünk ücsörögni, láttuk a többi kismama is elvonul, nem mondták, hogy nem mászkálhatok, így elmentünk, kiváltottam a "dm"-es csomagocskát, és regiztem a bónusz programba.

Aztán irány vissza, még fél óra pihenés, és levették a 2 órási fiolámat is. 3. szúrás. 

Még nem lilul, és nem is fáj, ez jó jel. Ügyesen veszik a vért, ezt szeretem.

Végre ehettem-ihattam kedvemre, minő mámor egy ilyen nap után!

Bejelentkeztem 12-ére 4D-re, már alig várom, hogy lássam a bébit, és hátha végre kiderül mink lesz.

Este úgy aludtam, mint a kisbabák...