Eljött ugye hamar december 8-a, hajnali 3:30, ugyanis azt az infót kaptam, hogy reggel 8-ra mindenképpen oda kell érnem a doktornőhöz, aki az egészet csinálja majd.

Fel is keltünk, hárman indultunk útnak, ugyanis párom is ideges volt, így jönni akart. Nagyon hosszú volt az út, fáradt voltam, ideges, hisztis. Nagy nehezen odataláltunk, ugyanis hiába volt kidolgozott Google útitervem, nem ért pesten semmit sem. Kész útvesztő az egész város. Még a helybeliek közül sem tudták sokan, hogy merre van a keresett kórház. Tiszta gáz.

De ezért oda értünk időben, nyolc előtt befutottunk. Ahol a pajzsmirigy vizsgálatokat végzik, ott folyik az izotópos vizsgálat is, ami sugárzik, sőt az ember is akin már elvégezték, szóval oda nem is mehettem volna. Odasétáltam a pulthoz, hogy jöttem megbeszélt időpontra, azt sem tudták hogy mi van, holott rá volt írva minden a papírra.

Kb fél órát elszórakoztak így, hogy keresték miért jöttem, mire kijött az akihez rendeltek, és közölte, hogy délre kellett volna jönnöm és nem is ide, hanem a másik épületbe, ahol a szövettant végzik.

Na kösz, akkor most 4 óra várakozás. Végem volt.

Azért csak-csak eltelt valahogy, elmentünk reggelizni, benéztünk egy boltba, aztán visszacaplattunk és vártunk.

Délben végre szólítottak, sok volt a mellrák gyanús néni, azt hiszem erre tényleg oda kell figyelni a későbbiekben.

Kiadtak mindenkinek egy papírt a vizsgálat előtt, hogy milyen következményei lehetnek, mivel vákumos technológiával végzik a szövettant, és légbuborék, stb keletkezhet. Na itt kezdtem el remegni, aztán benn mikor megláttam a hatalmas tűt a fecskentővel, akkor már annyira remegtem, hogy majd össze estem, valamint a szívem is nagyon vert. 

Nyugtatgattak, hogy ez nem jó a babának és nekem sem, nem is fogom érezni, csukjam be a szemem, szólnak ha szúrnak. UH-val megkeresték hová kell bökni, fogták addig a fejem. Pumpálta azt éreztem, mire végzett, akkor kezdett el kicsit már csípni is.

Remegve mentem ki, és egy nagy vattapamaccsal a nyakamon. Egy darabig ott kellett még ülni, hogy nehogy baj legyen. Feldagadt és bepirosodott kicsit a nyakam, valamint érzékeny is lett a szúrás körül, de szerencsére nem lett bajom.

Az endokrinológiára 11-én mentem vissza, a doktornő öröm mámorban ugrott a nyakamba, negatív lett az eredményem. Postán kapom majd meg a leletet. Huh, micsoda megkönnyebbülés. Gyorsan levetetett egy labort, és kaptam beutalót a 12. heti UH-ra is aznapra.

Szóval a megpróbáltatások után végre láthattam a babát is :)