Sajnos nekünk nem úgy jöttek össze a dolgok mint másoknál, hogy 4 nap múlva boldog hazamenetel következik, mi ugyanis Pest felé vettük az irányt.

Történt ugyanis, hogy elfelejtették a baba lapjára ráírni, hogy anyuka pajzsmirigyes, így nála nem nézték, mikor megszületett. Az utolsó napon vették észre, hogy gond van, ekkor nézte a reggeli vizitnél a gyerekorvos is meg a pajzsmirigyét.

Hát igen, kicsit nagyobb, jól látható, ha hátra billenik a kis feje.

Mondom talán azért mert én is pajzsmirigyes vagyok? Legalábbis az lettem, mert jelenleg semmi tünetem nincsen.

Ott szedtem a gyógyszert, egy üvegcsével magammal vittem, és beszedtem amikor nem felejtettem el.

Persze be is sárgult szegénykém, mivel  a vércsoportunk különböző lett, ráadásul én még negatívos is vagyok.

Szóval kék fényen is feküdt egy napig. 

Úgy volt hogy 15-én már mehetünk haza, apuka be is pakolta a kocsiba a hordozót, meg ruhákat, hogy munkából tudjanak is jönni értünk, ne kelljen ott szobroznunk feleslegesen.

Erre délután közölték, hogy nem mehetünk, majd csak pár nap múlva. Aztán a pár napból az lett a nap végére, hogy kedden Pestre kell menni, reggel 8-ra jön a betegszállító és felvisznek.

Így behozattam apukával a baba cuccait, pelenkázó táskát, stb, és elvitettem, ami nem kell. Anyukámmal meg megbeszéltük, hogy ő már ott vár minket, mivel haza nem hoznak.

Persze bőgtem mint állat, hogy nem jöhetünk haza, de a baba érdeke volt a dolog. A gyógyszert azonnal le is tettem, nem szedtem onnantól. 

Aztán persze nem jöttek 8-ra, anyám már tiszta ideg volt, ott várt minket, és a rendelés is csak délig volt a gyerek endokrinológián.

10-re jöttek, és pályán mentünk fel, odaértünk azért időben. A kisfiam végigaludta az utat, előtte persze jól beevett a kórházban. Pont végzetem a szopival mire ode értek értünk.

Ott a doktornő mindenfélét kérdezett, és közölte, hogy mivel nálam nem néztek meg valami ellenanyagot, és nem tudni, hogy jutott e a babába belőle, így benn kell fogniuk.

Persze így nekem is maradnom kellett, de ott ellátást az anya nem kap, csak a baba. Hát kösz, marha jó kórházak ezek!

Egyértelmű volt, hogy nem hagyom ott a pár napos babámat, maradtam. Anyukámmal elmentünk kaját és vizet venni.

Egy nagyon béna szobát kaptam, mivel a többi ágyas szobában volt saját zuhany és fürdető kád. Ebben semmi. Valami béna zuhanyban zuhanyozhattam, és a közös WC-t kellett használnom. Az ágy is nagyon kényelmetlen volt, és a babát nem tudtam fürdetni sem.

Minden nap elmentem a Corvinra enni, kikapcsolódni, addig figyeltek a babóra.

Borzalmas volt, de az értékei javulóban vannak. Persze, nem szedem a gyógyszert. Majd kíváncsi leszek, hogy az enyém hogy áll.

Semmit nem siettek el, csütörtökön reggel beközölték, hogy lesz egy utcsó vérvétel, és akkor pénteken irány haza. De a vért nem vették le csütörtökön, hanem pénteken reggel sürgősségivel, ami délután 3-ra sem volt teljesen kész, a gépbe még nem volt benn, így telefonon dumálták le, és úgy kaptam meg a záróját.

Szóval anyukámmal reggel 7 óta vártuk hogy végre mehessünk a francba haza. Igazán élvezetes volt. Azért közben kiugrottunk vásárolni, ha már ilyen lassúak, vettünk pelenkát, és a Takkoba is benéztünk.

Ja meg kajáltunk is, mert majd éhen haltam.

És péntek este 5 órára itthon is voltunk, Norbikám ekkor már egy hetes volt.

A kaland nem ért azonban itt véget, még visszajáró vendégek vagyunk.