Négy heti várakozás után, immár megnyugodva, és az ünnepek után kipihenten mehettem a 18. heti ultrahang vizsgálatra, persze most egyedül, de nem számít.

Január 15-én végre újra láthattam a babát. A 18. heti UH-n nézik a méreteit, további rendellenességeket, stb, de szerencsére semmi gond nem volt. Közben elmentem levetetni a 2. toxoplazma vért, ami még decemberben történt valamikor, és január 08-án kaptam meg a háziorvostól az eredményt. Negatív lett természetesen. 

Szóval ott voltam végre, türelmetlenül vártam a soromra. Szerencsére minden rendben van vele, mozgékony, és igazi baba formája van már. Látszódott mindene, a bordái, a gerince, csodálatos volt látni. Sajnos az nem látszódott megfelelő szögből, hogy mi lesz, az orvos azt mondta talán fiú. Hát majd kiderül később.

A program azt is megadta, hogy kb. 224 g-ot nyom a pici, hihetetlen miket ki nem számolnak egy ilyen programmal.

Sajnos képet nem adott a doki, senkinek persze, nem csak nekem.

Nagyon elszomorodtam, hiszen egyedül mentem, és szerettem volna megmutogatni a családnak, és főleg az apukának :)

(A 4D-re már kötelező jönnie, szóval ott láthatja a kis porontyot, ugyanis a rugdosásokat sem sikerült még elkapnia.)

A vizsgálat után a nőgyógyászhoz vettem az irányt, ugyanis azt is meg kell nézni, hogy velem minden rendben van e, a méhszáj nincs e esetleg nyitva, stb. Persze pont akkor érkeztem, amikor terhestanácsadás folyt, így tele volt kismamával, mindenféle korban lévővel, volt velem egyidős, és volt aki már a végét járta.

Kiderült, hogy csütörtökönként terhes tanácsadás folyik, ami előtt kötelező a védőnői vizsgálat, az én egy hónappal ezelőttim nem felelt meg. Szóval pisi, aztán bementem, mikor én következtem. 

Először a szokásos vizsgálatok mentek le, súly (híztam végre, igaz csak vissza azt, amit leadtam korábban), vérnyomás, vizelet (az otthoni nem végez vizelet vizsgálatot).

Aztán jöhetett a baba, meghallgattuk a szívhangját, hogy megfelelő e. Nagyon csodálatos volt hallani, és mivel akkor még nem éreztem nagyon a mozgását, még azt is hallani lehetett, ami azért megnyugtatott kicsit.

Valaki érzi már ennyi idősen a mocorgást, valaki nem, nekem elég vastag a hasizmon, és ha minden igaz elülső fali a lebenyem is.

Szóval aggódtam rendesen, hiszen érezni szerettem volna már a mozgását.