Megpróbáltatásaim még alig értek véget, máris jöhetett a következő, a varrás. Babámmal a mellkasomon és még mindig anyámmal az oldalamon vártam a dokit, hogy befoltozzon. Párom kinn várt, már tiszta ideg volt, ugyanis hallotta, ahogy kiabálok.

Megkatétereztek, hogy könnyebben leváljon a lepény, mikor azt is kinyomtam, ez már csak egy nagyon kis nyomás volt, jöhetett a varrás. Doki leült, beadta az érzéstelenítőt több helyre is, amit azért éreztem, még így is hogy a szülés után azért le voltam zsibbadva. A csecsemős nővér és anyukám meg biztattak, hogy csak a babára figyeljek, ne a varrásra. Még érzéstelenítővel is lehetett érezni azért, enyhe csípős érzés volt, és persze éreztem ahogy rángatja a bőrt a doki a cérnával.

Belülről volt a legrosszabb, ugyanis be is dugott egy kacsát vagy mit, és úgy varrt össze benn. Kívülről ráadásul olyan varrást kaptam, amit ki kellett szedni. Arról később írok.

Szóval összeöltöttek, kicsit lemostak, összerakták az ágyat, és jöhetett a váltás, a párom. Anyukám már nagyon éhes volt, így ő elment a büfébe étkezni. Meg kell mondjam forgalmas nap volt, ugyanis többen is szültek aznap, de még előtte való nap is.

Anya átadta a kórházi gúnyát a páromnak, és elindult befelé. Gondolta majd követi a hangomat, de hát én csendben simiztem az apróságot a mellkasomon. Azért megtalált, alig várta hogy láthassa a kisfiát. Anya kiment még a varrás előtt és közölte vele, hogy Norbi lett.

Két órát tölthettünk el így, egy csomó képet készítettünk, és a csecsemős nővérke is csinált rólunk képeket, nagyon rendes volt velünk. Igazán megérdemelnek majd tőlem egy nagy ajándékkosarat.

Közben persze elmondta, hogy cicire kéne akkor most már rakni, hogy szopizzon a baba. Nagyokat nézelődött a drágám már a születésétől fogva, alig sírt, csak a kezdeti meglepetéskor, mikor végre kinn volt, aztán anyán már nem. Azonnal megszemlélte a világot. A cicin is kényelmesen érezte magát, azonnal tudta mit kell tennie, és nekem is volt mit adnom neki. Igazi tejcsárdám van, főleg mióta itthon vagyunk.

Nagyon aranyos mikor egyszer csak szuszog egyet, olyan édes, egyszerűen nem tudok betelni vele.

Apa persze akkor látta, meg még egyszer, amikor bejött az apaszobába.

Aztán már csak itthon. Sajnos.